Mesébe öltözött gyerkőcök

A divattervezőként diplomázott Kürti Andi korábban inkább grafikával és jelmeztervezéssel foglalkozott, de ma már a gyerekruha tervezésben is elismert alkotó. A legkisebbeknek készült ruháit legutóbb egy divatbemutatón vonultatta fel. Öltözékeit a viselhető mesekönyvek névvel illették. Ez a megnevezés roppant találó, elmond mindent a Erdélyben élő tervező darabjairól. Egy beszélgetés során őt kérdeztük a tervezésről, a grafikákról és persze a gyerekekről.

Séllei Lilla


- Augusztusban egy divatbemutató keretében mutattad be Alice Csodaországban inspirálta kollekciódat. Hol volt ez a bemutató? Korábban is volt már ilyen esemény a Kürti Andi gyerekruhamárka életében?

- A kollekció a Kolozsvári Reményik Sándor Galériában lett bemutatva, a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával. Több divatbemutatón is részt vettem már a gyerekruháimmal Erdélyben és Magyarországon is, de ez volt az első önálló bemutatóm.

- Mindig is érdekelt a divattervezés, a varrás?

- A mindig az túlzás. Inkább a rajzolás az, ami már gyerekkorom óta foglalkoztat. De komolyabban az is csak tizenegyedik osztály után keltette fel az érdeklődésemet, amikor egyetemet kellett választani.

- Miért éppen gyerekruhák, talán a saját gyermekeid inspiráltak?

- Nincsenek gyerekeim, sőt még házas se vagyok. Azt hiszem a gyerekrajzok indítottak el ebbe az irányba.

- Szerinted melyek a legfontosabb különbségek a tervezés és megvalósítás fázisaiban, ha egy alkotó felnőtteknek, és ha gyerekeknek tervez?

- Felnőtteknek nagyon keveset tervezek, ezért nagyon komolyan nem tudom összehasonlítani a kettőt. Számomra mindneképp nehezebb a felnőtteknek való tervezés, hiszen sokkal jobban kell figyelni a megfelelő szabásvonalakra, a színekre, és úgy érzem nehezebb újat alkotni benne, mivel elég telített a piac. A gyerekruha tervezésben pedig azt az utat a legnehezebb megtalálni, amikor a gyerekruha nem a felnőtt kicsinyített mása, hanem tényleg gyerekeknek szól, van benne valami plusz, amitől a gyermek igazán magáénak érezheti azt.

- Honnan merítesz ihletet?

- A gyerekrajzok és a mesék világa kimeríthetetlen ihletforrás számomra.

- Honnan ered a ruhák nagyon erős és karakteres díszítése, és a blogodon található grafikák?

- Valahonnan belőlem. Van, amikor sok sok dokumentáció és próbálgatás után születnek meg, de van, amikor az az érzésem, hogy nekem csak fognom kell a ceruzát vagy az ecsetet, és megrajzolják saját magukat.

- A ruháidat viselhető mesekönyveknek is nevezik, mindig is ilyesmi volt a célod a tervezés során?

- Igen, mesélni szeretnék, csak nem szavakkal, hanem képekkel.

- Romániában vagy Magyarországon népszerűbb a márka? Kik a vásárlóid, és ők hogyan találnak
meg?

- Eddig elsősorban illusztrálással és színházi jelmeztervezéssel foglalkoztam. Gyerekruhát akkor terveztem, ha meghívtak egy-egy divatbemutatóra, vagy amikor páran megkerestek, hogy készítsek nekik valamit. Ezek az emberek ismerősökön vagy a blogomon keresztül jutottak el hozzám. Viszont kialakult vásárlói körről még nem beszélhetek. Kezd alakulni, de ezen a részen még sokat kell dolgoznom. Szeretném, hogy ezek a ruhák egy adott rétegnek szóljanak, hogy a ruhák viselőihez egy ehhez illő életstílus is társuljon és az ilyen embereket időbe telik megtalálni.