Aprócska színpadon megelevenedő árnyak, groteszk figurák, kedves hősök, amelyeket a mesélő kelt életre. Ezt kínálják a bábok és a színház rajongóinak Richárd és Enikő, azaz a Manufaktorok.
Kádas Andi
- Ma is szerettek meséket mondani?
- Természetesen,
minden este meséket, népmeséket, vagy kortárs irodalmat olvasunk fel
egymásnak, esetenként saját meséket, történeteket találunk ki.
-Ti is játszotok az általatok készített játékokkal?
-
Mi sokat játszunk, de mindenféle játékkal. Imádunk például
petanque-ozni, társasozni, unalmasnak tartjuk azt a bulit, ahol nincs
játék!
- Miért lettetek játékkészítők?
- Mi tárgyakat alkotunk, amelyek közül némelyik játék. Valószínűleg azért csináljuk ezeket a tárgyakat, mert különben hiányoznának az életünkből és a környezetünk életéből is. Ugyanolyan gyerekek voltunk, mint a kortársaink. Egy hiánygazdaságban nőttünk fel, ahol a hétköznapi tárgyakból játékokat készítettünk magunknak, tehát egy csináld magad játékkultúrában éltük a mindennapjainkat.
- Mi inspirálja a játékaitok különleges vizuális világát?
- Keveredik bennünk a mélyen gyökerező európai kultúra, a reneszánsz utcaszínházaktól a neorealizmusig, benne a groteszk, és az elveszett vurslik és cirkuszok atmoszférája.
- Honnan jött az ötlet papírszínházak készítésére?
- Azért csináltuk az első papírszínházunkat, mert mindig szerettünk volna magunknak egyet. Magyarországon csak múzeumban láttunk ehhez hasonlót. Gyerekkorunkban készítettünk színházat, paravánokat, bábokat, felnőtt fejjel olyat akartunk készíteni, amit annak idején nem tudtunk sem megvenni – mert nem volt –, sem elkészíteni. Amikor mi felnőttünk, a házi színházi játéknak már nem volt hagyománya – a második világháborút követően ez elveszett. Ennek a játékkultúrának újraélesztésébe kapcsolódtunk be mi is.
- Hogyan készül egy papírszínház?
- Hosszas viták és kutatás előzi meg minden darab megtervezését. Többféle papírszínházat készítünk: paravánszínház, árnyszínház, perspektíva-kukucskaszínház típusokat. Mindig rengeteg ötletünk, vágyunk van, de figyelembe kell vennünk az anyagi és a térbeli korlátainkat, így a sok ötletnek mindig csak egy kis része valósul meg. Eldöntjük, hogy mi a soron következő amit elkészítünk, megvitatjuk a dramaturgiáját, ha szükséges, sűrítünk, vázlatokat készítünk, aztán megtervezzük, megrajzoljuk, festjük (kézzel), a kész grafikákat digitalizáljuk a nyomdai előkészítéshez, amit szintén mi végzünk, a nyomda előre meghatározott kis példányszámban kinyomtatja. Még a csomagolást is mi készítjük.
- Hogyan tovább?
- Folyamatosan fejlődni szeretnénk. Figyeljük a körülöttünk lévő világot, a sok mozgást ... Ebből inspirálódunk és nem állunk le egy pillanatra sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése