A Fabrika műhely bábjátéka a Gyermek pop-upban

Az élménybeszámolót írta: Lili anyukája

 Vasárnap délelőtt mi is ott voltunk a Hajós utcában, sok felnőtt és még több gyerek, nagy volt a nyüzsgés ezen az esős napon. Volt aki beszélgetett és akadt aki csak nézelődött, a gyerekek hajókáztak, kardoztak vagy éppen a hátsó kis kuckóban hemperegtek, kézműveskedtek. Egy lány színes papírokat vagdosott az egyik kis asztalnál, megkérdeztem, mi lesz ezekből , ő kedvesen szóba elegyedett velem és megtudtam, hogy koronát készítenek a gyerekekkel, mert ez az előadás kelléke lesz. Mögötte is készülődött valami... Néhány gyerek krétával rajzolt sárkányt, várat, egy kis ajtót díszítettek, koronával a fejükön.  Mi is becsatlakoztunk az alkotásba. Hamar kiderült, hogy a bábmeséhez rajzoljuk épp a díszletet. Mikor elkészült a  mű,  Lili elhelyezkedett a kuckóban, hogy részese lehessen a mesének, Borsószem hercegkisasszony történetének. Majd azon kaptam magam, hogy csak ott állok és teljes nyugalom vesz körül, a gyerekeket magával ragadta a történet, a hegedűszó és Juli. Lili azóta is dúdolja a dalt, amit akkor délelőtt hegedűszó kísért a Hajós utcában....

Egy kis ízelítő a Gyermek pop-upból

Életre keltett mesék

Aprócska színpadon megelevenedő árnyak, groteszk figurák, kedves hősök, amelyeket a mesélő kelt életre. Ezt kínálják a bábok és a színház rajongóinak Richárd és Enikő, azaz a Manufaktorok.
Kádas Andi


- Ma is szerettek meséket mondani?

- Természetesen, minden este meséket, népmeséket, vagy kortárs irodalmat olvasunk fel egymásnak, esetenként saját meséket, történeteket találunk ki.

-Ti is játszotok az általatok készített játékokkal?

- Mi sokat játszunk, de mindenféle játékkal. Imádunk például petanque-ozni, társasozni, unalmasnak tartjuk azt a bulit, ahol nincs játék!

- Miért lettetek játékkészítők?

- Mi tárgyakat alkotunk, amelyek közül némelyik játék. Valószínűleg azért csináljuk ezeket a tárgyakat, mert különben hiányoznának az életünkből és a környezetünk életéből is. Ugyanolyan gyerekek voltunk, mint a kortársaink. Egy hiánygazdaságban nőttünk fel, ahol a hétköznapi tárgyakból játékokat készítettünk magunknak, tehát egy csináld magad játékkultúrában éltük a mindennapjainkat.

- Mi inspirálja a játékaitok különleges vizuális világát?

- Keveredik bennünk a mélyen gyökerező európai kultúra, a reneszánsz utcaszínházaktól a neorealizmusig, benne a groteszk, és az elveszett vurslik és cirkuszok atmoszférája.

 - Honnan jött az ötlet papírszínházak készítésére?

- Azért csináltuk az első papírszínházunkat, mert mindig szerettünk volna magunknak egyet. Magyarországon csak múzeumban láttunk ehhez hasonlót. Gyerekkorunkban készítettünk színházat, paravánokat, bábokat, felnőtt fejjel olyat akartunk készíteni, amit annak idején nem tudtunk sem megvenni – mert nem volt –, sem elkészíteni. Amikor mi felnőttünk, a házi színházi játéknak már nem volt hagyománya – a második világháborút követően ez elveszett. Ennek a játékkultúrának újraélesztésébe kapcsolódtunk be mi is.

- Hogyan készül egy papírszínház?

- Hosszas viták és kutatás előzi meg minden darab megtervezését. Többféle papírszínházat készítünk: paravánszínház, árnyszínház, perspektíva-kukucskaszínház típusokat. Mindig rengeteg ötletünk, vágyunk van, de figyelembe kell vennünk az anyagi és a térbeli korlátainkat, így a sok ötletnek mindig csak egy kis része valósul meg. Eldöntjük, hogy mi a soron következő amit elkészítünk, megvitatjuk a dramaturgiáját, ha szükséges, sűrítünk, vázlatokat készítünk, aztán megtervezzük, megrajzoljuk, festjük (kézzel), a kész grafikákat digitalizáljuk a nyomdai előkészítéshez, amit szintén mi végzünk, a nyomda előre meghatározott kis példányszámban kinyomtatja. Még a csomagolást is mi készítjük.

- Hogyan tovább?

- Folyamatosan fejlődni szeretnénk. Figyeljük a körülöttünk lévő világot, a sok mozgást ... Ebből inspirálódunk és nem állunk le egy pillanatra sem.

Mesébe öltözött gyerkőcök

A divattervezőként diplomázott Kürti Andi korábban inkább grafikával és jelmeztervezéssel foglalkozott, de ma már a gyerekruha tervezésben is elismert alkotó. A legkisebbeknek készült ruháit legutóbb egy divatbemutatón vonultatta fel. Öltözékeit a viselhető mesekönyvek névvel illették. Ez a megnevezés roppant találó, elmond mindent a Erdélyben élő tervező darabjairól. Egy beszélgetés során őt kérdeztük a tervezésről, a grafikákról és persze a gyerekekről.

Séllei Lilla


- Augusztusban egy divatbemutató keretében mutattad be Alice Csodaországban inspirálta kollekciódat. Hol volt ez a bemutató? Korábban is volt már ilyen esemény a Kürti Andi gyerekruhamárka életében?

- A kollekció a Kolozsvári Reményik Sándor Galériában lett bemutatva, a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával. Több divatbemutatón is részt vettem már a gyerekruháimmal Erdélyben és Magyarországon is, de ez volt az első önálló bemutatóm.

- Mindig is érdekelt a divattervezés, a varrás?

- A mindig az túlzás. Inkább a rajzolás az, ami már gyerekkorom óta foglalkoztat. De komolyabban az is csak tizenegyedik osztály után keltette fel az érdeklődésemet, amikor egyetemet kellett választani.

- Miért éppen gyerekruhák, talán a saját gyermekeid inspiráltak?

- Nincsenek gyerekeim, sőt még házas se vagyok. Azt hiszem a gyerekrajzok indítottak el ebbe az irányba.

- Szerinted melyek a legfontosabb különbségek a tervezés és megvalósítás fázisaiban, ha egy alkotó felnőtteknek, és ha gyerekeknek tervez?

- Felnőtteknek nagyon keveset tervezek, ezért nagyon komolyan nem tudom összehasonlítani a kettőt. Számomra mindneképp nehezebb a felnőtteknek való tervezés, hiszen sokkal jobban kell figyelni a megfelelő szabásvonalakra, a színekre, és úgy érzem nehezebb újat alkotni benne, mivel elég telített a piac. A gyerekruha tervezésben pedig azt az utat a legnehezebb megtalálni, amikor a gyerekruha nem a felnőtt kicsinyített mása, hanem tényleg gyerekeknek szól, van benne valami plusz, amitől a gyermek igazán magáénak érezheti azt.

- Honnan merítesz ihletet?

- A gyerekrajzok és a mesék világa kimeríthetetlen ihletforrás számomra.

- Honnan ered a ruhák nagyon erős és karakteres díszítése, és a blogodon található grafikák?

- Valahonnan belőlem. Van, amikor sok sok dokumentáció és próbálgatás után születnek meg, de van, amikor az az érzésem, hogy nekem csak fognom kell a ceruzát vagy az ecsetet, és megrajzolják saját magukat.

- A ruháidat viselhető mesekönyveknek is nevezik, mindig is ilyesmi volt a célod a tervezés során?

- Igen, mesélni szeretnék, csak nem szavakkal, hanem képekkel.

- Romániában vagy Magyarországon népszerűbb a márka? Kik a vásárlóid, és ők hogyan találnak
meg?

- Eddig elsősorban illusztrálással és színházi jelmeztervezéssel foglalkoztam. Gyerekruhát akkor terveztem, ha meghívtak egy-egy divatbemutatóra, vagy amikor páran megkerestek, hogy készítsek nekik valamit. Ezek az emberek ismerősökön vagy a blogomon keresztül jutottak el hozzám. Viszont kialakult vásárlói körről még nem beszélhetek. Kezd alakulni, de ezen a részen még sokat kell dolgoznom. Szeretném, hogy ezek a ruhák egy adott rétegnek szóljanak, hogy a ruhák viselőihez egy ehhez illő életstílus is társuljon és az ilyen embereket időbe telik megtalálni.

Babushka inspirálta Marbushka

A Marbushka játékai a hazai játékvilág legkiemelkedőbb darabjai közé tartoznak. Az igényes kivitelezés mellett a tárgyak szellemisége teszi különlegessé ezeket a természetes anyagokból, kézi munkával készített játékokat. Tervezőik – Bohony Beatrix és Zöld László – hisznek abban, hogy a gyermekeket körülvevő tárgyi kultúra legalább olyan fontos, mint az értelmüket csiszoló nevelés.

Hoffmann Petra

- Milyen területeken dolgoztatok korábban, és mióta foglalkoztok játéktervezéssel és kivitelezéssel?

- Az Iparművészeti Egyetem (MOME) elvégzése után kis grafikai stúdiót alapítottunk a férjemmel, és reklámgrafikával foglalkoztunk. Bojána születését követően éjszakánként festegetni kezdtem, hogy megörökítsem számunkra a születés és a családdá válás folyamatát. A későbbiekben is Bojka világa inspirált az alkotásban és a játéktervezésben is. Az indulásunkat követő sok pozitív visszajelzés és a szakmai elismerés kellő bátorságot adott, hogy már 2010-ben végleg elbúcsúzzunk a tervezőgrafikától.

- Hogyan jött a Marbushka ötlete?

- Ahogyan az első illusztrációim, úgy az első játék is Bojkának készült. Egy rajzolgatós délutánon együtt fedeztük fel, hogy mi mindenre jó egy kép. Mivel a képen - amit együtt rajzoltunk - éppen utcakövek voltak, ezért a játéktábla is felkerült a „mire jó?” listára. A rajz nyomán született egy játék, ami a Madárfogó őstípusa volt. Az első példány a saját szórakoztatásunkra készült, de nagy meglepetésünkre sokan megszerették, és a kézi munkával kivitelezett prototípusából sok példány gazdára talált. A Madárfogó sikere indított el minket, és azóta egyre bátrabb grafikával és ötletekkel folytatjuk a sort.
Amikor nevet kerestünk magunknak, Bojána éppen nyelvújító korszakát élte, a szavak mögé gyakran “-ska” toldalékot tett. Így lettünk a férjemmel mi is mamuska és papuska. Mivel a gondolataim az üveggolyók körül forogtak, a két dolog szerencsésen kiegészítette egymást: az “üveggolyó” vagyis “marble” megkapta a -ska toldalékot. Igy lettünk marb....ushka. A kis madár figurák az emblémánkban pedig első játékunk, a Madárfogó szimbólumai.

- Milyen játékok szerepelnek a Marbushka kollekciójában? Mire figyeltek, milyen szempontokat tartotok szem előtt a tervezés során?

- Főként táblajátékok alkotják a kollekciónk magját, de nemrégiben tettünk egy óvatos lépést a kiegészítők, a foglalkoztató füzetek és fa játékok felé is. A legfőbb szempontunk, hogy a gyermekjáték nem lehet alacsonyabb minőségi kategória. Azt valljuk, hogy a gyerekeket körülvevő tárgyi kultúra kortól függetlenül meghatározó. Gyakorló szülőként szembesültünk vele, hogy nem tudjuk (és nem is akarjuk) elfogadni az uniformizált slágerjátékok alacsony minőségét és számunk-
ra kétes értékrendjét. A legtöbb játék sajnos nem váltja be azt, amit a doboz vagy a reklámja ígér, ráadásul a gyártásukhoz felhasznált alapanyagok nem mindig veszélytelenek. Mi bíztunk benne, hogy lehet ezt másképpen is: megpróbáltunk természetes elemeket felhasználni a gyártás során... és sikerült. Környezettudatosan élünk, nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy a lehető legkisebb környezeti terheléssel járjon a játékaink előállítása és majd egyszer a lebomlása is. Addig pedig... minél több generációnak okozzon örömet.

- Mi inspirál benneteket egy-egy újabb játék tervezésekor?

- Az inspiráció számos forrásból érkezik térben és időben egyaránt. Gyakran vannak apró szikrák, ötletek, amik felvillannak, de egymaguk nem indítanak el semmit a fejemben. Aztán rendszerint jön valami egészen más - gyakran teljesen értéktelennek látszó - információ, ami összekapcsolódva az előbbivel kiteljesíti a történetet. A képi rész megszületése magával hozza a történetet is, a történet pedig körvonalazza a játékszabályt.

- Melyek a legnépszerűbb játékaitok?

- Korábban egyértelműen Az elveszett nyakék volt a listavezető, de ahogyan a nemzetközi vérkeringésbe bekerültünk (és ez a tény sokszínűbb ízlésvilágot eredményezett), szinte fej-fej mellett haladnak a játékaink. A Grand Prix, a Placcs, a Bújócska, és a HUH nagyon gyorsan ívelnek felfelé... de minden napról napra változik. Gondolom az év végére már tisztábban fogjuk látni, hogy melyik játékunk lesz dobogós. A Cirkuszt nagyon sokan várják, még ő is tartogathat meglepetéseket!

- Mik a terveitek a közeljövőben?

- Eddig elképzelhetetlen mennyiségű munkánk van a Marbushka elindításában és működtetésében. Ketten építettük fel a Marbushkát a semmiből... és itt ne csak a játékok elkészítésére gondolj, hanem mindenre, ami mögötte van: arculat, webshop, katalógus, szóróanyag, display, termékfotók, blog. A kreatív részen túl pedig a marketing, a hírlevél, kapcsolattartás, termékleírás, facebook, készletnyilvántartás, csomagolás, szállítás...és még rengeteg dolog, amit biztosan kihagytam. Most a terveink közt főként az szerepel, hogy kicsit enyhítsük a terhelést és bővüljünk, hogy a kreatív részre fókuszálhassunk, (amihez értünk) és több új játék készülhessen...

Csodaerdő lakója rajzpályázat

A kocka el van vetve

Készségfejlesztő játék, dobókocka, puzzle, matematikai feladvány és bútordarab egyben. A Cocodiceról, Red Dot-díjas játékukról Nagy Richárdot, a Co&Co Stúdió egyik tagját kérdeztük.
 
Martinkó József

- A kockával kapcsolatban a legnagyobb elismerés, hogy megkaptátok érte a Red Dot Díjat. Mit kell erről tudnunk, mi ez a díj?

- Mi ezt röviden úgy aposztrofáltuk, hogy ez a dizájnerek Oscar-díja. A tervezőszakmában ez a legnagyobb elismerés, amit termék, vagy tervező kaphat. Hatalmas márkákkal (Apple, Grohe, BMW, Siemens) és tervező nevekkel mérték össze a mi munkánkat, az ázsiai, európai és amerikai tagokból álló nemzetközi zsűri pedig végül minket hirdetett ki győztesként a kategóriánkban. Évente hatvan - hetvenezer pályázat érkezik be az összes kategóriát figyelembe véve, amelyekből két – háromezer kap Red Dot minősítést. Ezzel tulajdonképpen azt jelentik ki, hogy ezek a minősített termékek a top dizájn kategóriát képviselik a világ piacain. Végül a győztesek egy hatalmas katalógusba kerülnek bele.

- Mi a Cocodice készségfejlesztő játék alapötlete?

- Ez egy saját, házon belülről jövő ötlet volt. Egy partnerünkkel azon dolgoztunk, hogy pénzügyi szemlélet szempontjából hat csoportra osszunk embereket. Azt gondoltuk végig, hogy a hat dolog összefüggését hogyan tudjuk egy tárgy szintjén megjeleníteni. Ebből következett a dobókocka ötlete. Viszont a klasszikus, hatlapú dobókockánál nem tetszettek a pöttyök. Elkezdtünk gondolkodni, hogy ezt át tudjuk-e alakítani. A hagyományos kockán az ellentétpárok (1 és 6, 2 és 5, 3 és 4) összege mindig 7. Nálunk a kocka éleire és sarkaira kerültek a bemetszések. Ha élen van a bemetszés, akkor az él mindkét oldalának értékéhez hozzáad egyet, ha sarkon van, akkor pedig mindhárom lapéhoz. Ki kellett találni ennek a matematikáját, algoritmusát. Külön dimenziót jelent a játék során a szimmetria, aszimmetria működése. Így alakult ki a kétkockás, fekete-fehér rendszer. A végeredmény kialakítása során a kockák mintájára nagyobb bútorokat, puffokat is készítettünk, ezáltal a kockákból egyfajta korai fejlesztő játékot sikerült megalkotni kicsi gyerekek számára. Hároméves kortól a gyerekek akár rá is ülhetnek ezekre, miközben az összefüggéseket keresik. A bemetszések megértése, a szimmetriák keresése már óvodás korban elkezdődhet, ezzel a diszlexia, diszgráfia korai felismerésére is lehetőség nyílik. A játék története tehát így kezdődött. A következő lépés a mágneses kockák megalkotása volt, ezeknél a hozzájuk tartozó kis kártyákon kihúzható szabályok mentén kell megoldani feladatokat. Ezt 8-9 éves kortól ajánljuk. Van olyan játékunk is, ahol a négy kockából egy szimbólumot kell kirakni, majd a következő fázisban kombinatorikai feladatok is következhetnek. A legmagasabb szinten már nyolc kis kockából kell öszszerakni úgy a kockát, hogy a belső összefüggési szabályoknak, a térbeliségnek is megfeleljen. Az egész játékcsaládnak az alapja tehát a kocka, de erre épülve számtalan különböző játékot kitaláltunk, mint például a „térbeli dominó”, ahol a térben épített kockáknál kell stimmelnie a bemetszéseknek. De megalkottunk már szorzásokra, illetve prímszámokra épülő játékszabályokat is.

- Milyen fejlesztési irányok léteznek még?

- Felkértük Kuti Mátyás ötszörös Rubik-kocka világbajnokot egy közös „ötletelésre”. Ő például a mágneses kockák forgatásával, a több szintű tengelyforgatással történő összerakásokat, konstrukciókat térképezte fel. Az alapötlet tehát annyira sok lehetőséget nyitott meg - ráadásul a mágneses kapcsolat még tovább gazdagította ezeket -, hogy végül a logikai játékok alapjaiig jutottunk vissza.

- Mire utal a név?

- A Cocodice neve a corner - contact – dice, vagyis a sarokkapcsolat koncepciójából, logikájából következik.

- Milyen hosszú idő volt a fejlesztés az ötlettől a kész termékig?

- Már harmadik éve dolgozunk rajta. Voltak olyan fázisok, amikor magát a játékot fejlesztettük, emellett próbálkoztunk színes verziókkal is. Jelenleg a játékpiacot vizsgáljuk, próbáljuk megérteni, megismerni, idén két nagy játékvásáron is részt vettünk.

- Mi volt ott a tapasztalat? Például mennyi idő alatt érti meg a játékot az, aki először látja?

- Nagyon érdekes reakciókat tapasztaltunk. Volt például egy két – három éves kislány, akinek azt próbáltuk magyarázni, hogy hogyan illeszkednek a bemetszések, de nem tudtuk végigmondani a mondatot, mert a kislány azonnal válaszolt, hogy ez itt még nem passzol ezért, meg azért… A gyerekek nagyon gyorsan megértik. Két matematikus is odajött a standhoz, őket az összegkártyás játékkal sikerült lekötni. Utána egy bonyolultabb feladványkártyával próbálkoztak, ami szintén fejtörést okozott még nekik is. Úgy vettük észre, hogy kicsik és profik egyaránt ráéreztek a fejtörőkre, sikerült felkelteni sokak érdeklődését. Számunkra nagyon fontos és örömmel teli, hogy ennyire széles skálán működik a játék.

- Mi a jövő? Milyen a pozitív forgatókönyv?

- A két játékvásár után jelenleg partnereket keresünk, illetve a szabadalmi jogok védelmével foglalkozunk. Disztribútorokkal is tárgyalunk, mert azt szeretnénk, hogy minél előbb játékboltokba kerüljön a termék.